Receptek Cikkek, írások Kérdezz-felelek Elérhetőségeink

KÖNYVAJÁNLÓ

A mi szakácskönyvünk

Ételeink böjttől ... böjtig


AJÁNLÓ

Zsendítő Tejédes - normál

750 g / csomag

Nedvszívó anyag, ezért tárolása jól záródó edényben javasolt.
Tejzsírt, hozzáadott cukrot, adalékanyagokat nem tartalmaz.

Natúr ízű Zsendítő Pasztilla

100 g / csomag

Ásványi anyag tartalmában csökkentett tejsavó porból készül, tejzsírt, hozzáadott cukrot nem tartalmaz.
Aromával ízesített termék.
A nedvességet megköti, ezért tárolása jól záródó edényben javasolt.

CIKKEK :




Cím : Az egészséges bélflóra I.

Szerző : Homonnay Zsombor

Eredeti cikk : Letöltés

Az egészséges bélflóra

A sajtgyártás során melléktermékként keletkező - általunk tejédesnek keresztelt - édes tejsavó a tejcukor és a fehérje arányosságát tekintve nagyon hasonlít az anyatejhez. Az újszülött Bifidus-bélflórájának létrejöttében nagy szerepe van ennek az arányosságnak, táplálkozási szokásaink változásaival azonban sajnos módosul testünk mikrobiológiai egyensúlya, ami kihat a szervezet ellenálló képességének alakulására. A felnőttek táplálkozásában az édes tejsavó olyan tápanyag összetételt biztosíthat, amely segíti a szervezet optimális mikrobiológiai egyensúlyának fenntartását, sőt a tejfehérjékre érzékeny emberek számára is lehetővé válik a tej kedvező élettani hatásainak élvezete.

 

Szervezetünkben, ezen belül nagyrészt vastagbelünkben, 3-5 kg mikroorganizmus él; mennyiségük csaknem tízszer több testi sejtjeinknél. Joggal állíthatjuk tehát, hogy testünkben nem egyedül élünk, s egyáltalán nem mindegy, hogy „vendégeink" élettani folyamatainkat támogató vagy azokat hátráltató életmódot folytatnak. Táplálkozásunkat tehát ennek figyelembevételével kell(ene) kialakítanunk.

A mikroorganizmusok adott helyen történő megtelepedésének előfeltétele a számukra megfelelő környezeti tényezők megléte. Ezek közül a legfontosabb a nedvességtartalom, a hőmérséklet, a kémhatás, valamint a rendelkezésre álló tápanyagok mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya. Mindez meghatározza azt is, hogy szerveztünkben milyen összetételű mikroflóra alakulhat ki.

A velünk szimbiózisban élő mikrobák segítik életfolyamatainkat, fokozzák szervezetünk ellenálló képességét, így „komoly terhet vesznek le" immunrendszerünkről, mely 70 százalékban a tápcsatornákban zajló eseményeket felügyeli.

VÉDELEM ÉS ÉPÍTÉS

A felnőttkori laktáz-(tejcukorbontó enzim)-hiányt nem kell feltétlenül hiányosságként értékelnünk. Előidézésével szervezetünk talán éppen arra „törekszik", hogy a táplálékkal felvett tejcukor emésztetlenül kerüljön a vastagbélbe, hogy a hasznos bélflóra táplálásában, szaporításában hasznosuljon. Ha így tekintünk a tejcukor-intoleranciának tulajdonított tünetre, a hasmenésre, lehet, hogy azt nem az elfogyasztott tejcukor közvetlen hatásaként, hanem a béltartalom összetételének megváltozása által indukált pozitív „mikrobiális átrendeződésként" kellene értékelnünk.

Elfogyasztott táplálékaink két alapvető élettani funkció ellátásában hasznosulnak: egyrészt a vékonybélben megemésztett és felszívódott tápanyagok a májban kerülnek felhasználásra testünk építésére, másrészt a szervezet mikrobiológiai egyensúlyának és ezen keresztül védelmének kialakításában játszanak szerepet. E védelem fenntartásáért alapvetően a bélrendszer mikroflórája felelős.

Ebben a viszonyítási rendben a helyesen megválasztott vegetáriánus étrendet elsődlegesen a test védelmét, míg a nem vegetáriánus étrendet inkább a test építését segítő táplálkozási formaként tekinthetjük. Az arányok - környezeti hatásoktól, életviteltől, lelkiállapottól, örökletes tulajdonságoktól függően- egyénenként változnak. Táplálékaink megválasztásában akkor járunk el helyesen, ha táplálkozási formától függetlenül, mindkét funkció szükségleteinek megfelelően állítjuk össze étrendünket.

A CSECSEMŐK TÁPLÁLÁSA

Tudjuk, hogy újszülöttkorban az egészséges bélflóra kialakulása a leghatékonyabban az anyatejes táplálással valósul meg. Minden ember tisztán, kórokozóktól mentesen „jöhet" világra. Születés után a szervezet legfontosabb feladata a mind tökéletesebb külső és belső védelmi rendszer kiépítése. Ezt tükrözi egyrészt a kolosztrum (előtej) összetétele, másrészt az anyatej magas tejcukortartalma, valamint az is, hogy a világra jövetelt követő néhány napig nincs súlygyarapodás, sőt súlycsökkenés tapasztalható.

A külső védelmet biztosítják a testnedvek, az ép bőrfelület, a könny, a nyál, a csillós hám ésa testfelszín kémhatása, a belső védelem záloga pedig az egészséges bélflóra, a szervek megfelelő hőmérséklete, kémhatása, vérellátottsága. Az újszülött vékonybelében nem indul meg azonnal az emésztés, így a tejcukor bontása sem. A felvett táplálék a vastagbélbe jut, ahol a hasznos mikroorganizmusok tápanyagául szolgál.

Ha ezt túl korán figyelmen kívül hagyjuk, és idő előtt a csecsemő testének építésére koncentráló, fehérjedús táplálást folytatunk, megsérülhet a kialakuló mikrobiológiai védelem. Ezt jelezhetik a kicsik bőrén megjelenő elváltozások. Az anyatejes táplálás során fellépő hasonló tünetek a szoptatós anya túlzott „testépítést" segítő táplálkozásának, esetleg a vékonybél rossz emésztésének következményei lehetnek, vagy arra utalnak, hogy az emésztetlen tápanyag-összetevők a vérkeringésbe és az anyatejbe jutottak.

A HELYES TÁPLÁLKOZÁS

A test építéséhez szükséges alapanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok, stb.) emésztése és felszívása a vékonybélben történik. Ahhoz, hogy a védelmet biztosító mikroorganizmusok tápanyagszükségletét kielégítsük, olyan tápanyagokat is el kell fogyasztanunk, amelyek egyáltalán nem vagy csak részlegesen emészthetők a vékonybélben. Így juthatnak a vastagbélbe a rostok, a tejcukor és egyebek az egészséges bélflóra táplálására.

Táplálékaink megválasztásában akkor járunk el helyesen, ha nem csak az egyes tápelemek egymáshoz viszonyított arányát és energiatartalmát vesszük alapul. Külön kell választanunk egyrészt a szervezet közvetlen tápanyagigényét, másrészt a védelmet biztosító mikroorganizmusok szükségleteit, mert hasznosulásuk is eltérő módon zajlik. Például a vékonybélben nem emésztődő rostok vagy tejcukor energiatartalmára másként kellene tekintenünk, mert szervezetünk számára hasznosulásuk egyáltalán nem vagy csak részlegesen biztosít kalóriát. Jelentőségük mégis felbecsülhetetlen, hiszen a szervezet védelmi rendszerének alappillérei.

A kórokozókkal szembeni tökéletes külső védelem ellenére a mikroorganizmusok folyamatosan bejutnak szervezetünkbe a sérüléseinken, tápcsatornánkon, légzőszervünkön keresztül.

Testünk legnagyobb védelmi apparátusa a tápcsatorna. Felső szakaszában védelmi szerepet töltenek be az ajkak, a nyál, a fogak, a nyelv, az antiperisztaltika. Középső szakaszában a gyomor antiperisztaltikus mozgása mellett hatékony „vegyvédelmi rendszert" találunk a gyomorban (sav) és a vékonybélben (lúg). Mindezek mellett immunrendszerünk a bélrendszerben fejti ki hatásának 70 százalékát, vagyis teljes ellenőrzése alatt tartja az e szervünkben zajló mikrobiológiai folyamatokat: biokémiai és „sajátsejtes" védelmet nyújt a táplálékokkal felvett, a szervezet számára hátrányt jelentő anyagok, mikroszervezetek ellen.

A vastagbélben felszaporodó hasznos mikrobák vitaminokat, enzimeket, hormonokat, fajspecifikus antibiotikumokat állítanak elő. E hasznos anyagcseretermékek gátolják a kórokozók elszaporodását bélrendszerünkben, és hozzájárulnak az emésztőrendszer hámrétegének védelméhez is. Vér- és nyirokkeringésünk által az antibiotikus hatás egész szervezetünkben érvényesül, és más testájainkon szintén kialakulhat hasonló összetételű mikroflóra.

A magyarok bélflórája

A Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet és a Pécsi Tudományegyetem közös, hároméves felméréséből kiderül, hogy a magyar lakosság bélflórája igen rossz állapotban van: az optimálisnak nevezhető 45 százalékkal szemben átlagosan mindössze 12 százalék benne az egészség megőrzésében fontos szerepet játszó hasznos mikrobák (probiotikumok) aránya. Egyebek mellett ezzel a sajnálatos ténnyel is magyarázható, hogy a közép- és kelet-európai országok közül hazánkban a legmagasabb az emésztőszervi betegségekben meghaltak aránya.



Homonnay Zsombor
2005.