Receptek Cikkek, írások Kérdezz-felelek Elérhetőségeink

KÖNYVAJÁNLÓ

A mi szakácskönyvünk

Ételeink böjttől ... böjtig


AJÁNLÓ

Zsendítő Tejédes - normál

750 g / csomag

Nedvszívó anyag, ezért tárolása jól záródó edényben javasolt.
Tejzsírt, hozzáadott cukrot, adalékanyagokat nem tartalmaz.

Natúr ízű Zsendítő Pasztilla

100 g / csomag

Ásványi anyag tartalmában csökkentett tejsavó porból készül, tejzsírt, hozzáadott cukrot nem tartalmaz.
Aromával ízesített termék.
A nedvességet megköti, ezért tárolása jól záródó edényben javasolt.

CIKKEK :




Cím : A tejsavóról másképpen III.

Szerző : Homonnay Zsombor, Koncz Kálmánné

Eredeti cikk : Letöltés

A tejsavóról másképpen

3. A tejcukor szerepe szervezetünk immunitásában,
a laktóz intolerancia

Az összeállítás 3. része, a tejsavó összetételének 70 %-át adó tejcukor az emberi szervezet immunháztartásában betöltött szerepét, illetve a laktóz intoleranciát, annak gyakoriságát, vélhető okait mutatja be.

Bevezetés

Az előző fejezetben a tejcukor szervezetünkre gyakorolt közvetlen élettani hatásaival találkozhattunk, melyek felsorakoztatásának alapjául a csecsemőtáplálási szakirodalom szolgált. Ezek között az immunanyag képzés is szerepelt. Szervezetünk immunitása azonban nem választható el az egészséges bélflóra kérdéskörétől. A következő gondolatokkal azon kutatási eredményekre szeretnénk utalni, melyek azt mutatják, hogy az élelmiszerek a fogyasztók tápanyagokkal történő ellátása mellett, az emberi szervezet természetes immunitására is kiemelt hatással vannak. Nevezhetjük ezeket pre- és probiotikus funkcionális élelmiszereknek, de a termelői, feldolgozói és természetesen fogyasztói felelősség azt diktálná, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel minden Földünktől kapott terményt vagy alapanyagot az Emberi Élet és Egészség megőrzésének szolgálatába állítsunk.

Naponta gyarapodó természettudományos ismereteink ma már lehetőséget biztosítanának arra, hogy célul tűzhessük ki a holisztikus fejlődését szolgáló, azaz hátrányos mellékhatásoktól mentes élelmiszerek előállítását. Ellenkező esetben, - a Föld túlnépesedési kérdésének árnyékában - az a vélemény alakulhat ki, hogy nem gazdálkodunk megfelelően a táplálékul „kapott" természeti kincseinkkel sem.

A tejcukor élettani fontosságának megítélését negatívan befolyásolják az intoleranciát mutató személyek számának növekedéséről szóló beszámolók. E probléma felülvizsgálata indokolt, mert megértése nélkül nem lesz lehetőségünk a magas laktóz tartalmú, szénhidrát és fehérje arányosságait tekintve az anyatejhez hasonló összetételű édes tejsavó mindennapos táplálékként történő fogyasztásának ösztönzésére. A következő elemzéssel igyekszem bővíteni a civilizált társadalmak ismert táplálkozási hibáinak jobb megértését, és segíteni szeretném élelmiszeripari technológiák, így a tejfeldolgozás élettanilag indokolt további módosításait.

A vastagbél, mint mikrobiológiai laboratórium

Kiindulásként figyelembe kell vennünk, hogy szervezetünkben 3-5 kg mikrobatömeg él. Életfolyamataink fenntartásához és a külső környezethez való alkalmazkodási képességünk megőrzéséhez jelenlétük elengedhetetlen. E nagy tömeg arról árulkodik, hogy az általunk elfogyasztott tápanyagok jelentős részét ezek hasznosítják. Elsődleges élőhelyük a vastagbél, ezért az ide jutó béltartalom tápanyag összetétele jelentősen befolyásolja a különböző, egymással konkuráló fajok megtelepedését és kolonizációját. Az elszaporodó mikrobák antibiotikus hatás kifejtésével védekeznek konkurenseikkel szemben. E fajspecifikus antibiotikumok hatása bőrünkön, különböző testtájainkon és testnyílásainkban (szájüreg, torok, szem, fül, hüvely) is érvényesül testünk keringési rendszerei által attól függően, hogy az egyes fajok jelenléte mennyire karakteres szervezetünkben.
Életfolyamatainkat segítő, hasznos, szimbióta mikrobák elsődlegesen szénhidrát bontó szervezetek. Közülük számos fajt pontosan e tulajdonságuk miatt „állítjuk szolgálatunkba" a tejfeldolgozási eljárások során, hisz intenzív laktóz bontásuk által keletkező tejsav védelmet nyújt tejtermékeink (pl.: sajt, joghurt) mikrobiális fertőződésével szemben is.
Ezek a folyamatok hatékony védelmet nyújtanak a testünkbe jutó fehérjebontó mikroorganizmusokkal szemben, azaz támogatják szervezetünk immunitását. Ezeket összefoglalóan „vendégsejtes" immunitásnak nevezhetjük, melyek fölött szervezetünk „sajátsejtes" védelmi apparátusa (pl.: a bélcsatornában elhelyezkedő Peyer-plackok) őrködik.

 

Hogyan biztosítja szervezetünk a mikroorganizmusok megtelepedéséhez szükséges feltételeket a vastagbélben?

Laboratóriumi körülmények között négy fő környezeti feltételt kell fenntartanunk a mikrobák tenyésztési ideje alatt. Fiziológiai adottságai által, a mikrobiológiai laboratóriumként tekinthető vastagbélben e feltételek maradéktalanul teljesülnek. Melyek ezek?

Az állandó humanofil bélflóra fenntartása érdekében elengedhetetlen a fajra jellemző optimális hőmérséklet. A velünk szimbiózisban élő mikroszervezetek hőmérsékleti igénye megegyezik testünk optimális, 36-37 Co-os hőmérsékletével. Ennek ingadozásmentes fenntartására a hasüreg, mint legnagyobb kiterjedésű testtájunk nyújt lehetőséget.

Másodikként az állandó kémhatást említhetjük. Megteremtéséhez az elfogyasztott táplálékok mellett a gyomorba és a vékonybélbe jutó emésztési folyamatainkért felelős anyagok kémhatása járul hozzá. Mivel tápcsatornánk perisztaltikus mozgásának intenzitása függ a béltartalom kémhatásától, e mozgás szabályozásával a vastagbél tartalmának pH stabilizációja megvalósul.

Következő alapfeltételként az állandó nedvességtartalmat adhatjuk meg, melyet a vastagbél alapműködése, a különböző tápanyagok, de főleg a rosttartalom függvényében zajló vízvisszaszívás hivatott biztosítani. Ezért talán nem szerencsés az emésztési folyamatok elemzése során a vastagbél e funkcióját a „már csak" kifejezéssel illetnünk, mert azt a feltételezést ébresztheti, hogy „nem olyan fontos".

Negyedikként, ám témánk szempontjából legfontosabbként tekintendő alapfeltétel a vastagbélben élő mikroorganizmusok számára juttatott állandó tápanyag összetétel. Erre az egészséges szervezet igényeihez igazodó, táplálkozáson, emésztésen és felszívódási folyamatokon keresztül nyílik lehetőség. Az anyatejes táplálás megszűntével ez gyakran szenved csorbát, amihez negatív hatásként társulhat az antibiotikumok és egyéb gyógyszerek fogyasztása. Ha szerveink működése és elfogyasztott táplálékaink összetétele optimális volna, vastagbelünkbe szinte csak a mikroorganizmusok fejlődéséhez szükséges tápanyagok és víz juthatna el. E feltétel megvalósításában szinte egyedülálló felelőssége van az élelmiszerfogyasztóknak, hisz a másik három környezeti tényező kialakítása egy egészséges szervezetben automatikusnak mondható.

Jelenlegi táplálkozási kultúránk sajnos önmagában is képes gátolni a humanofil bélflóra megőrzésének lehetőségét. Ehhez párosuló indokolatlan antibiotikum fogyasztással pedig könnyen hosszantartó „mikrobiológiai katasztrófába" sodorhatjuk egész testünket (candidiázis).

A civilizált társadalom táplálkozási szokásainak két alapvető tévedése

Számos táplálkozási tanácsot meghallgatva az a következtetés vonható le, hogy a makro-tápelemek közül a fehérjéket és a szénhidrátokat mikrobiológiai szempontból nagyon rosszul építjük be étrendünkbe. A helyzetet az teszi még súlyosabbá, hogy alapélelmiszereinket érintő kérdésről van szó. Egyetlen mondatban megfogalmazva:

Nagyon sok nehezen emészthető fehérjét és könnyen felszívódó szénhidrátot fogyasztunk!

E vélemény ma már általánosan ismert. Mégis tanácsos megállapításunk „mélyére" tekinteni. E kedvezőtlen tápanyag együttes rendszeres fogyasztásának hatására még egészséges emésztési folyamatok mellett is szénhidrátokkal szembeni fehérje túlsúly állandósul a vastagbélben. Ez teljesen törvényszerű, hisz az emésztetlen fehérjék csak a vastagbél irányába haladhatnak tovább, míg a könnyen emészthető szénhidrátok felszívódásuk által nem juthatnak el ide, hogy tápanyagul szolgálhassanak hasznos bélbaktériumaink számára. Egyenes következményként lép fel, hogy teret engedhetünk a szervezetünk működésére hátrányt jelentő, nem ritkán patogén fehérjebontó mikroszervezetek elszaporodásának. Kritikus mennyiségi határértéket meghaladva, pedig támogatni képesek a környezetünkből érkező kórokozó fajok kolonizációját különböző testtájainkon.

Mit tehet az élelmiszeripar e hibák kiküszöbölése érdekébe?

Elsősorban azt, hogy a XX. században eluralkodott „tradicionális" ipari feldolgozási eljárásait felülvizsgálva ellenőrzi, hogy a felhasznált alapanyagok eredeti tápanyag összetételét a technológiai folyamatokkal és a felhasznált adalékanyagokkal milyen mértékben változtatta meg a nehezen emészthető fehérjék és a könnyen felszívódó szénhidrátok javára. Másodsorban, pedig ellenőrizni a számára gyártási melléktermékként keletkező anyagokban a könnyen emészthető fehérjék és nehezen, vagy nem emészthető szénhidrátok mennyiségét.

E második lépés azért rendkívül fontos, mert az „úgynevezett" melléktermékek hulladékként történő kezelése és felemlítése elfordítja a fogyasztói érdeklődést ezektől, ami tájékozatlanságuk vagy rosszul informáltságuk következtében tápanyagveszteséget okozhat számukra.

Példa erre a finom- és teljes kiőrlésű lisztek, a korpa és csíra termékekbe való visszajutatásának vagy rendszeres fogyasztásának kérdésköre. A hazai malom- és sütőipar teljes kiőrlésű termékeinek folyamatos választékbővítésével ma már jó úton halad e probléma megoldásában. E termékek nem csak kedvezőbb fehérje, ásványi anyag és antioxidáns összetevőinek köszönhetően támogatják szervezetünket. Nehezen, vagy nem emészthető rost és szénhidrát tartalmukkal a hasznos bélbaktériumok számára is kedvezőbb feltételeket nyújtanak vastagbelünkben, mint a fehérliszt alapú termékek.

Ehhez hasonló szemléletváltásra a tejiparban is szükség van!

Az előző fejezetekből (HOMONNAY, KONCZ, 2005; HOMONNAY, 2005) kitűnt, hogy sajt és túrógyártás során jelentős ásványi anyag, magas táplálkozási értékű fehérje és tejcukor veszteséget okozunk a tejsavó melléktermékként történő kezelésével, de tudjuk, hogy a tejcukor-intolerancia kérdése gátat szabhat a tejsavó közfogyasztásban való elfogadtatásának.

Számos ellentmondás feszül a tej élettani szükségessége körül. Beltartalmi értékei alapján rendszeres fogyasztását feltétlenül indokoltnak érezzük, ám orvosi körökből gyakran hallhatók visszajelzések a tejfehérjék, és a tejcukor okozta gasztroenterológiai problémákról.

A fehérjékre vonatkozó vizsgálatok által ma már mélyreható magyarázatokat kaptunk a tehéntej fehérjetartalmának allergizáló és emészthetőségi kérdéseire. Itt is el kell mondanunk, hogy a tehéntej fehérje allergia, a kérődzők tejében lévő fehérje komponensekre, vagy ezek valamelyikére adott kóros immunválasz következménye. (SZEMERE, NÉKÁM, 1996) A betegség többé-kevésbé korhoz kötött, melyet az így született csecsemők 90 %-a 3 éves korára „kinő". A betegség oka hogy a csecsemők szervezete még nem elég ellenálló ahhoz, hogy „az idegen fehérjékkel" képes legyen megbirkózni. (ANON, 2005) E tapasztalatok segítenek bennünket a tehéntej alapú csecsemőtápszerek fehérjetartalmának előkészítésében is.

A tejcukor gasztroenterológiai fontosságának megítélését is a csecsemőtáplálás és az anyatejet helyettesítő tápszerek legújabb fejlesztései során szerzett ismeretek alapján érdemes elvégezni. (POLGÁR, 1996)

A laktóz az első szénhidrát, amellyel az ember élete folyamán először találkozik. A szoptatott csecsemő 10-14 g laktózt fogyaszt naponta élete első hat hónapjában. A laktóz segíti a kalcium abszorpcióját is. A tejcukor fontos szerepet játszik az újszülött fiziológiás bélflóra összetételének kialakításában. Újabb kutatási eredmények szerint az anyatej jelentős oligoszacharid tartalma is támogatja a kiegyensúlyozott Biffidus és Laktobacillus fajokban gazdag flóra egész vastagbél traktusban való megőrzését. Ezeket az ismereteket érdemes hasznosítanunk a felnőtt táplálásban is. (CSAPÓ, CSAPÓNÉ, 2002)

Hazánk lakosságának körülbelül 10%-a küzd vastagbél eredetű problémákkal. Fehérje és szénhidrát fogyasztási szokásainkat vagy az üzletek polcain fellelhető élelmiszerek nehezen emészthető fehérje és könnyen felszívódó szénhidrát összetevőit ismerve nincs okunk csodálkozni e megbetegedések nagy számán. Mai táplálkozásunk mellett biztosra vehető, hogy nagyon sok embernél a vastagbél tartalom állandósult fehérje túlsúlyt mutat, ami szinte lehetetlenné teszi a hasznos bélflóra egész életünk során való fenntartásának lehetőségét. Ez legegyszerűbben, még egészségesnek vélt állapotban is a széklet kémhatásának ellenőrzésével volna kontrolálható. E probléma feltárása immunológiai, allergológiai kázusok sokaságával állíthat szembe bennünket. Az emésztetlen fehérjékkel terhelt vastagbél tartalom által szelektálódó flóra jelentős terhet ró immunrendszerünkre, mely 70%-ban a tápcsatornánkban zajló eseményeket felügyeli.
A gabonaipari előretöréshez hasonlóan, tejfeldolgozás oldaláról az a feladatunk, hogy a tradicionálisnak tekintett tejtermékek (fogyasztói tej, savanyított tejtermékek, sajt, túró és vajféleségek) mellett a tejsavót is mindennaposan elérhető tejtermékké tegyük. A fentiek alapján ennek indokai a következők:

  • fehérjetartalma 100%-osan emészthető, így nem terheli szervezetünket, de
    főleg a vastagbél mikrobiológiai folyamatait,
  • a benne található nagymennyiségű, részlegesen emészthető tejcukor és tejsav
    elősegíti a humanofil bélbaktériumok megtelepedését és kolonizációját,
  • a sajtgyártás folyamán végzett hőkezelések és fermentáció hatására nő a fejős állatok
    tejének oligoszacharid tartalma, amely a csecsemőtáplálásban szerzett ismeretekhez
    hasonlóan, további támogatást nyújt a biffidus-faktor erősödéséhez a felnőtt
    szervezetben is.

Ezzel a lépéssel nem a gyógyulások száma, hanem a fogyasztók választási lehetősége nő meg. A fogyasztói igény megteremtéséhez szükség van a szakszerű diétetikai tapasztalatokra, tanácsadásra és ismeretbővítésre. Ellenkező esetben meglepetések érhetik a fogyasztókat és gyártókat is.

A tejcukor intolerancia

A laktóz vagy más szóval tejcukor intoleranciát a szervezet laktáz (ß-galaktozidáz) enzimjének részleges vagy teljes hiánya okozza. Magyarországon a laktóz intolerancia gyakoriságát az 1. táblázat  szemlélteti.

A laktózmalbszorpció előfordulási gyakoriságát a különböző országokban és különböző népcsoportokban az 1. ábrán mutatjuk be.

Finnországban a finnül beszélők 17 %-a a svéd finnek 8 %-a szenved laktózmalbszorpcióban. Afrika némely népcsoportjainál (fulani és tutsi) csak 7-22 %-ban, míg pl. a bantu népcsoportnál több mint 95 %-ban fordul elő a betegség. Dél-India lakosságának 67 %-a, míg Észak-India lakosságának csak 27 %-a szenved laktózmalbszorpcióban. Ausztráliában élő kínai lakosság 56 %-a, míg Kína lakosságának 95 %-a intoleráns.

1. táblázat

 NépcsoportGyakoriság %
Az egészséges fehérbőrű lakosság :
 
 - átlagosan
 9,97
 - 30 év alatt
 6,51
 - 30 év felett  12,05
 férfiak 8,40
 nők 12,01
 Egészséges roma lakosság 23,45
 Gasztroenterális betegségben szenvedők 23,47
 - májbeteket
 65,69
- hasnyálmirigy betegek 32,94
 Súlyozott országo átlag
 14,00
 (SZAKÁLY, 2001) 

 

 

 

1. ábra

A laktózmalbszorpció előfordulási gyakorisága a különböző országokban és különböző népcsoportokban

 

Csapó és Csapóné (2002) két kategóriát különböztetnek meg.

Primer felnőttkori laktázdeficiencia: A vékonybél „kefeszegélye" szinte teljesen beszünteti a laktáztermelést tizenéves, ill. felnőtt korra olyanoknál, akik csecsemő- és gyermekkorukban minden zavar nélkül fogyasztottak tejet. Ez a leggyakrabban előforduló típus. Előfordulása az eltérő évezredes táplálkozási szokások következtében népcsoportonként más és más. A tejfeldolgozás évszázados hagyományaival rendelkező ősi pásztornépek körében alacsony (0-30%) a betegség gyakorisága, míg azoknál a népeknél, ahol soha nem volt (vagy legfeljebb csak napjainkban lett) a kultúra része a tejfogyasztás, ott 60-100% a betegek aránya. A 30-60% gyakoriságot mutató népcsoportok főleg a kevert, egészséges és intoleráns ősöktől származó egyénekből áll."

Szekunder felnőttkori laktázelégtelenség: Táplálkozási hiányosságokból vagy az emésztőrendszert érintő betegségekből alakul ki, de egyes gyógyszerek alkalmazása is laktázelégtelenséghez vezethet, mivel a nyálkahártya-hámsejtek kefeszegélye minden kóros történés szempontjából igen érzékeny. Gyermek és felnőtt korban egyaránt előfordulhat. Ideiglenes állapot, a betegség megszűnte után ismét van mérhető laktázaktivitás."

 

Ha belátható feltételezésként kezeljük, hogy az elfogyasztott táplálékokkal és emésztési folyamatainkkal nagymértékben hozzájárulunk vastagbél- és ezen keresztül egész szervezetünk mikrobiális egyensúlyához, akkor az is helytálló lehet, hogy kialakításában szervezetünk aktívan részt vállal. Ennek egyik eszköze az immunrendszer, de logikailag következtethetünk arra is, hogy az emésztési folyamataink is részben ennek szolgálatában állnak. Mivel láthatólag „testünkben sem egyedül élünk" a szimbiózis fenntartása érdekében szervezetünk emésztési folyamatainak szabályozásával is képes hozzájárulni a kedvező mikrobiológiai állapot fenntartásához.

Amíg a mikroorganizmusok számára könnyen, addig az emberi szervezet számára nehezebben emészthető diszacharid a laktóz. Szervezetünk affinitása a laktóz hasznosítására összefüggésbe hozható mikrobiális állapotával. Kedvezőtlen mikrobiológiai egyensúly esetén egyes tápanyagok vastagbélbe juttatásával támogatni képes a humanofil bélflóra térnyerését. Ennek egyik kézenfekvő eszköze a laktóz emésztésének és vékonybélben történő felszívódásának „szándékos" hátráltatása lehet a laktáz enzim termelésének csökkentésével. Tehát nem biztos, hogy minden esetben helyesen járunk el, ha az emésztőtraktus nem kongeniális, hanem szerzett laktáz hiányos állapotát csak elégtelen szervi működésként tekintjük. Közelebb juthatunk a helyes diagnózis felállításához, ha tovább tájékozódunk a kezelt személy gasztroenterológiai állapotáról (pl.: a széklet tápanyagtartalmának, mikrobiológiai állapotának és kémhatásának vizsgálatával). A következő laktózintoleranciáról és malabszorpcióról szóló vizsgálati eredményekkel nem zárható ki ennek lehetőségét.

 

A laktóz intoleranciával először a világ alultáplált lakosságának megsegítésére kezdeményezett programok során találkoztak. A szervezők: a FAO, a WHO és az UNICEF a nemzeti kormányokkal együttesen a lakosság által leghiányoltabb élelmiszert, a tejet, ill. tejfehérjét sovány tejpor formájában jutatták el az érintettekhez. A tejporból készült tej fogyasztását követően azonban a következő tünetek jelentkeztek.: hányinger, hasmenés, hasi görcsök, puffadás. Először a tejpor bakteriális fertőzöttségére gyanakodtak, de alaposabb kutatással hamarosan kiderítették, hogy laktóz érzékenységről van szó."
(CSAPÓ, CSAPÓNÉ, 2002).

 

Koraszülött csecsemőknél relatív laktázhiány áll fenn, amely megfelelő idő eltelte után rendeződik."

Említésre méltó, hogy a felnőttek egy része minden népcsoport esetében megtartja laktóztűrő képességét, aminek oka ma még ismeretlen..."

 

„A laktózfelszívódási zavar sok esetben együtt jár a tejfehérje-allergiával..."

 

„Néhány vizsgálat kimutatta, hogy laktóz hatására a vékonybélflóra jelentős enzimaktivitással rendelkezik. Ami az embereket illeti, kimutatták, hogy ott, ahol a tejfogyasztásnak hagyományai vannak, a laktóz csökkent abszorpciója ritkán fordul elő."

 

„A laktóz hiányos felszívódása másodlagos tünetként jelentkezik a bélnyálkahártya zavart működése esetén, amelynek során nemcsak a laktáz, hanem az egyéb diszacharidok, pl. a szacharáz és a maltáz is csökkent mértékben termelődik. A zavar megszűnésével a normális működés is visszaáll. Emésztőrendszeri operációk, különösen a bélrendszert is érintők, gyakran együtt járnak csökkent mértékű laktáztermeléssel. Csecsemőknél a nyálkahártya megbetegedésével jár gyakran együtt a csökkent laktáztermelés."
(CSAPÓ, CSAPÓNÉ, 2002)

 

Összehasonlítva a különböző monosaccharidok időegység alatt felszívódott mennyiségét kitűnik, hogy az abszorpció az egyes cukrok molekulasúlyától független. Ha 100-nak vesszük a glükózabszorpció mértékét, az egyes cukrok abszorpciója a következő számokkal jellemezhető: galaktóz 110, fruktóz 43, mannóz 19, xylóz 15, arabinóz 9".
ÁDÁM, BÁLINT, FEKETE, HÁRSING, 1965)

 

A leírtak sokak számára meglepő lehet. Egészen biztos, hogy néhány gondolat a megalapozatlanság vádjával illethető, de továbbgondolásra talán érdemes. Különböző betegségek tüneteinek megállapításakor lehet, hogy mégis több információhoz juthatunk a problémák gyökerének feltárásában, ha a szervezet jótékony, egyfajta önvédelmi mechanizmusát is számításba vesszük azok kialakulásuk okaként. Bizonyos esetekben a laktáz aktivitás „szándékos", tehát irányított csökkentése is lehet ilyen, mert a szimbiotikus viszony megőrzését segítheti szervezetünk és a hasznos mikroorganizmusok között.


Cikkünket Leon Chaitow (1999) szavaival zárnánk:

A világ minden organizmusa - legyen az akár baktérium, akár ember - szaporodik, ha megfelelő környezetbe kerül, jó a szállása, biztonságban van a támadások ellen és kiváló a tápláléka. Így tehát, ha a baktériumoknak, élesztőgombáknak és vírusoknak olyan környezetet biztosítunk, amelyet csak gyengén vagy nem a szükséges mértékben tart az ellenőrzése alatt a saját természetes védelmi rendszerünk. Ahol nem vár rájuk viharos erejű támadás, és ha ugyanakkor ez a környezet (a jelen esetben a saját testünk) olyan körülményeket ajánl fel számukra, amelyek nekik kedveznek, amelyek az ő igényeiket (táplálék, szaporodási lehetőség) maximálisan kielégítik, nem lepődhetünk meg, ha élnek mindezzel."
„Tulajdonképpen több száz különböző bakteriális organizmus létezik, s még több különböző törzs lakozik bennünk. Sokan közülük hasznos munkát végeznek.
"

Ne feledkezzünk meg arról, hogy köztünk és az organizmusok között finom szimbiózis létezik, többnyire kölcsönösen hasznos kapcsolat. Ezek az organizmusok több millió esztendeje lakoznak bennünk."

 

Mivel a tejfeldolgozás gazdasági tevékenység számítani lehet arra, hogy a ma melléktermékként tekintett tejsavó elsődleges táplálékká történő emelésével több gazdasági problémával fogjuk szembetalálkozni. Erre engednek következtetni a magyar tejtermelő gazdák tejitalok ellenében kifejtett tiltakozásai is. Másik oldalról jelentős környezetvédelmi hatásokat is sejthetünk e kérdés mögött.

Homonnay Zsombor agrármérnök, Koncz Kálmánné egyetemi docens

Ábrahámhegy, 2005. augusztus 20.

Irodalomjegyzék

  • Ádám - Bálint, P. - Fekete - Hársing (1965): Az élettan tankönyve, Medicina Könyvkiadó, Budapest
  • Anon: www.allergiakozpont.hu
  • Csapó J. - Csapóné Kiss Zs. (2002): Tej és tejtermékek a táplálkozásban, Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 302-312.
  • Chaitow, L. (1999): Az antibiotikumok alkonya, Bioenergetic Kft, Piliscsaba
  • Homonnay Zs. - Koncz K-né: A tejsavóról másképpen. 1. rész. Élelmezésipar, 59. (6-7.) pp. 179-183. 2005.
  • Homonnay Zs.: A tejsavóról másképpen 2. rész. Élelmezésipar, 59. (8.) 213-217
  • Polgár M.: Allergia csecsemő és gyermekkorban, Springer, 1996.
  • Szakály, S. (szerk.) (2001): Tejgazdaságtan, Dinasztia Kiadó, Budapest, p. 478
  • Szemere P. - Nékám K. (1996): Gyakorlati allergológia, Springer Hungarica, Budapest